Skip to content

GYEREKESÉLY

MTA GYEREKSZEGÉNYSÉG ELLENI PROGRAM

OMBUTSMANI JELENTÉS a "monoki modell"-ről
parlament.png



 

A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK
ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA

1051 Budapest, Nádor u. 22.
1387 Budapest, Pf. 40.
Telefon: 475-7100
Fax: 269-1615

 

Részlet az országgyűlési biztos jelentéséből:

2008 áprilisában érkezett hozzám az „Út a munkához” programhoz kapcsolódó előterjesztés véleményezésre. A tervezet a rendszeres szociális segély megállapításának, illetve folyósításának jövőbeni feltételeként azt határozta meg, hogy az érintettnek háromhavonta legalább 15 napos közhasznú munkavégzésben kellene részt vennie. „Munkateszthez” kötnék tehát a segély biztosítását. A tervezet szerint azoktól, akik nem végzik el az előírt közhasznú munkát, illetve akik feketén dolgoznak, megvonnák a segélyt. A koncepcióval – annak ellenére, hogy a segélyezettek munkaerő-piacra történő visszavezetését fontosnak tekintem – ilyen formában nem értettem egyet, mivel ez az elképzelés a munkanélkülieknek és az önkormányzatoknak is előnytelen megoldás bevezetésére tett javaslatot. Véleményem szerint az előterjesztés nem alkalmas a megjelölt cél elérésére, ugyanis csak a szankcionálás eszközével kívánja a segélyezettek foglalkoztatási helyzetét megváltoztatni, nem kapcsolódik össze munkahelyteremtő programokkal. Azt azonban nem segítené elő, hogy a segélyezettek tartósan visszakerüljenek a legális munkaerő-piacra.

Április végén az Országgyűlés Ifjúsági, Szociális és Családügyi Bizottsága Foglalkoztatási Albizottságának felkérésére beszámoltam az „Út a munkához” programmal kapcsolatos álláspontomról.

Az írott és elektronikus sajtó híreiből ezidőtájt értesültem arról, hogy Monok Község Önkormányzata megvonta a támogatást azoktól a családoktól, amelyek gyermekei nem járnak rendszeresen óvodába, iskolába. Néhány nappal később arról is döntöttek, hogy a rendszeres szociális segély kifizetését az önkormányzat által felajánlott munkavégzéshez kívánják kötni.

Időközben több település, Ivád, Sárospatak és Kerepes képviselő-testülete is követte a monoki példát, rendeletmódosítással szigorították a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény és/vagy a rendszeres szociális segély folyósítását. Sajtóhíradások szerint azóta újabb településeken is elfogadtak ilyen jellegű rendeleteket, illetve terveznek hasonló tartalmú jogalkotást. Ezek vizsgálatát azonban a koncepcionális hasonlóságok miatt, illetve a jelentés mielőbb lezárása érdekében nem tartottam szükségesnek.

A Szerencsi Többcélú Kistérségi Társulás tizennyolc településének polgármestere 2008. május 23-án megtartott rendkívüli ülésén „Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá tétele érdekében” címmel előterjesztést készített, amely többek között a családtámogatási rendszer és a szociális ellátórendszer szigorítására, szankcionálására tett javaslatokat.

A kezdeményezéshez azóta több település polgármestere is csatlakozott, valamint azt a – több mint 70 önkormányzatot összefogó – Zempléni Településszövetség elnöksége is támogatja.

A Megyei Jogú Városok Szövetsége június elején tárgyalta a kérdést. A Szövetség elnöke többször is nyilatkozott arról, hogy kezdeményezni fogják a szociális törvény módosítását, annak érdekében, hogy „az önkormányzatok törvényesen dönthessenek úgy, hogy feltételekhez kötik a segélyek kifizetését.” A Szövetség társelnöke eltérő tartalmú nyilatkozatot tett: a „segélyért munka elv helyett, a segély helyett munka elvet” érvényesítené.[1]A helyi rendeletek módosítása és a segélyezési gyakorlat ilyen formában történő átalakítására tett javaslatok több alkotmányos alapjog sérelmét felvetik. Várható az is, hogy ezek az intézkedések helyi és országos szinten társadalmi feszültséget és előítélteket gerjesztenek. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) 16. § (2) bekezdése alapján ezért hivatalból vizsgálatot indítottam.

Ennek keretében elsőként megkerestem írásban Monok község polgármesterét, részletes tájékoztatást kértem a rendeletmódosításokról. Ezzel egy időben fordultam az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltségének vezetőjéhez is, hogy törvényességi ellenőrzési jogkörében eljárva vizsgálódjon és intézkedjen az ügyben. Ezt követően Ivád, Sárospatak és Kerepes jegyzőjétől kértem be rendeleteket vagy tervezeteket, és megkerestem a Megyei Jogú Városok Szövetségének Budapesti Irodáját. Áttekintettem a Szerencsi Kistérség „Önkormányzati kezdeményezés társadalmunk jobbá tétele érdekében” című anyagát és számos médiában megjelent elemzést és hozzászólást is.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése teljes terjedelemben